A polgármester a kultúra terén elért eredményekért járó idei elismeréseket a 20 éve sikeresen működő Lendvai Színház és Hangversenyteremnek, Franc Koren kiváló történelemismerőnek és gyűjtőnek, valamint Vajdič Rozalijának adományozta, akinek széleskörű gyógynövényismerete iskolások, kollégák és mindazok generációira volt hatással, akik tőle kértek segítséget. Elismerésben részesült továbbá Nikolaj Bažika és Ludvik Gönc is, akik elválaszthatatlan párost alkotnak, és pótolhatatlan szereplői részei a kulturális központnak és életének.
A Lendvai Színház- és Hangversenyterem
Idén lesz 20 éve, hogy a színház- és hangversenyterem függönye először szétnyílt, és a közönség először ült be a nézőtérre. Ez fontos fordulópont volt, nemcsak Lendva, hanem az egész Mura-vidék számára, hiszen egy kivételesen nagy nézőtérről és színpadról van szó, amelyet a mai napig a legnagyobbnak tartanak a muravidéki régióban, és ahova a Mura-vidék más részeiből és Magyarországról is érkeznek látogatók.
Az 1995-ös alapkőletételtől a megnyitóig eltelt évek sok fordulatot hoztak, de 2004. szeptember 18-án készen állt a megnyitó ünnepségre, amelyen részt vett Szlovénia és Magyarország akkori miniszterelnöke is.
A kulturális központ gondolata még az építkezésnél is régebben, az 1980-as évek végén született meg. Lendva identitása erősen kötődik a kultúrához és a művészethez. A kulturális és művészeti tevékenység sokszínű és gazdag területei, és mindenekelőtt a nagyszabású előadások és koncertek, valamint a helyi rendezvények és ünnepségek megrendezéséhez szükséges professzionális színpad igénye magas színvonalú helyiségeket igényelt. A kulturális központ projektje a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumával, Lendva Községgel és a Magyar Állammal szoros együttműködésben készült, amely többek között a világhírű organikus építész, Makovecz Imre tervét biztosította.
A közönség fogadtatásával kapcsolatos dilemmák, félelmek és kételyek hamar szertefoszlottak, hiszen az előadások és rendezvények a kezdetektől fogva jól látogatottak. Húsz év alatt több mint 2500 rendezvényt tartottak, ami csak hozzávetőleges adat, mivel nehéz beleszámítani az egyes rendezvények összes próbáját, főpróbáját és előkészületét, valamint a sok kisebb, kötetlen összejövetelt.
Kezdetben csak egy épület volt egy kavicsos parkoló közepén, és ma már nehéz elképzelni, hogy még a legünnepélyesebb rendezvények látogatóinak is át kellett kelniük a nedves kavicson, hogy eljussanak a kulturális központba. Az első két évben a három-négy alkalmazott gyakorlatilag a teljes munkaidőt a munkahelyén töltötte, de fokozatosan csatlakoztak hozzájuk mások is, és 2008-ra kialakult a jelenlegi hatfős személyzet.
Már az első évben szlovén és magyar színházi bérleteket, valamint a gyermekbérletet kínálták a közönségnek. A lendvai színházterem emellett a városi, regionális és nemzeti ünnepek központi ünnepségeinek, amatőr kulturális és művészeti csoportok találkozóinak, oktatási intézmények, vállalatok és szervezetek programjainak, valamint kongresszusoknak és szemináriumoknak is helyet adott.
Még csak 2008-ban kezdődött meg a környék rendezése, a mai Zala György tér és a nyári színpad kiépítése, valamint a városi park teljes körű felújítása.
A színház- és hangversenyterem a rendezvények látogatóinak találkozóhelye, ugyanakkor kellemes társasági hely. Parkosított környezete, a szökőkúttal és a közvetlen szomszédságában lévő városi parkkal valamint a környező szőlőhegyekre és a várra nyíló nagyszerű kilátás egyedülálló hangulatot teremt Lendva régi városközpontjában. A színház- és hangversenyteremben zajló számos rendezvény, az előcsarnokban megrendezett művészeti és tematikus kiállítások, a nyári színpadon és az előtte lévő téren zajló események a kulturális, művészeti és turisztikai események lüktetését jelentik, és ezek sokszínűsége mindenekelőtt Lendva Község és a Mura-vidék multikulturalizmusát tükrözi.
Makovecz Imre építész a középületek tervezése során – bármi is legyen azok elsődleges célja – mindig is a nagy előcsarnokok, találkozó- és gyülekezési terek kialakítására összpontosított. A lendvai kultúrház immár 20 éve városunk nappalija, a találkozás és a társas együttlét, az ünneplés helyszíne. A színpadi eseményeknek csak akkor van értelme, ha a másik oldalon közönség van. Így hát, kedves látogatók, tisztelt hűséges közönség, a ma esti díjátadó ennek a csodálatos épületnek a 20. évfordulója alkalmából az önöké is.
Franc Koren
Franc Koren lenyűgöző mennyiségű tudással rendelkezik és érdeklődéssel fordul a legkülönbözőbb dolgok felé. Hivatalos közgazdász diplomája csak annak a házassági fogadalomnak az eredménye, amelyet akkori menyasszonyának (mostani feleségének) tett, hogy öt éven belül milliomos lesz. Három év alatt lett milliárdos, de jugoszláv dinárban. Filozófiai tanulmányokat kezdett, amelyeket egy év után otthagyott, mert nem értett egyet Nietzsche marxizmusból való kizárásával, bár Slavoj Žižek professzor már akkor is azt mondta nekik, hogy ez lehetetlen.
A történelem kiváló ismerője, ami a gyűjtőmunkájában is megmutatkozik. Gyűjtési érdeklődési körébe tartozik a szlovéniai numizmatika, a muravidéki régészet, a polgári bútorok restaurálása, a pipák és a dohányzási kultúra az első világháborúig, a lőfegyverek a 19. század végéig, az agyagedények és még sok más. Cikkeket, tanulmányokat és füzeteket publikál ezekről a témákról. Tavaly a saját pipáiból rendezett kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg a Füstbe fogott művészet című könyv. Jelenleg a Bánffy-korszak pénzveréséről szóló könyvén dolgozik. A Mura-vidéki Gyűjtők Egyesületének elnökeként kezdeményezője és szervezője az évente megrendezett nemzetközi gyűjtőtalálkozóknak Lendván. A városi rendezvények, mint például a lendvai szüret, a községi ünnep és az adventi fények meggyújtása gazdagítására az egyesület minden évben számos tematikus rendezvényt szervez.
Ő rajzolta fel a Mura-vidék, mindenekelőtt pedig Lendva térképére Frayer Mórt avagy Faragó Mártont, az első lendvai festőművészt, aki a második világháború óta feledésbe merült. Összegyűjtötte a róla szóló anyagok nagy részét, megtalálta a lányát és az unokáját, beszerezte az olajfestményeket az első lendvai kiállításához 2014-ben, amelyet a Lendvai Galéria-Múzeum rendezett, és gondozta az anyag nagy részét, amely a festőről szóló alkalmi katalógusban is megjelent.
Tito elnök 1980-ban bekövetkezett halála után ő és követői megalapították a Crazy kunji alternatív kulturális csoportot, amely 1982-ben elfoglalta a parkban lévő épületet, ahol ma a Kisipari Kamara található, amelyet az önkormányzat leromlott állapota miatt le akart bontani. Három hónapon belül színházi csoportot, fotó- és videoműhelyt, irodalmi, képzőművészeti és zenei csoportot hoztak létre, és a fiatalok érdeklődésére számot tartó tevékenységeket indítottak. Illegálisan, 50 példányban, kiadtak egy közös irodalmi hírlevelet Pasje petje címmel, egy politikai röpiratot arról, hogy milyen ifjúsági politikát akarnak.
Később verseket írt, és parkok padjain, kocsmákban, női táskákban, ablakpárkányokon hagyta őket. 2021-ben végül megjelentette első, az Umazane pesmi navadnih grešnikov című kötetét, amelyet 2022-ben a szlovéniai JSKD és 2021-ben a Mentor magazin Szlovénia legjobb magánkiadásban megjelent verseskötetének választott.
A címadó vers – a „A harmatszedők” - a Lendvai Kulturális Egyesületek Szövetsége égisze alatt megjelenő, tavaly tízéves fennállását ünneplő gyűjtemény címe. A kötetben lendvai írók és az utóbbi években lendvai képzőművészek is szerepelnek.
15 éves kora óta gitározik, amikor barátaival megalakította a TNT nevű zenekart, amelyben néhány évig a Regina - Irena Jalšovec énekesnő is játszott, aki 1996-ban Szlovéniát képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon. Később számos más zenekarban játszott, és különböző művészekkel dolgozott együtt, akikkel az egykori közös jugoszláv államban lépett fel, mint például a Kri, Parni valjak, Dino Merlin, Marjan Smode, Toni Šafarič és az Avantura. Tízéves zenei szünetét 2000-ben szakította meg, amikor inkább csak viccből és szórakozásból megalapította a Gnila jajca nevű zenei együttest. Tíz évnyi tevékenység és két CD után megalapította a L`amour Fou zenekart, amelyben lendvai zenészbarátaival a mai napig alkot és játszik. Tagja a Carthago együttesnek is, amely az azonos nevű cég házi zenekaraként felelős a cég eredeti zenei és videós produkcióiért, amelyek célja a mobil lakóegységek népszerűsítése világszerte.
Mindezek mellett még arra is talál időt, hogy beutazza Európát, különösen a civilizációk és kultúrák bölcsői vonzzák, és idejének jelentős részét könyvek olvasására fordítja, amiről a következőket mondja:
Ha megfosztanának az olvasás lehetőségétől, elpusztulnék, mint egy kaktusz a Kalahári közepén, amelynek évek óta egy csepp víz sem érte a tüskéit. Abban a korban vagyok, amikor az olvasást bizonyos mértékig helyettesíthetem a mondanivalóval, de ahogy régi barátom, Descartes mondaná: „Kételkedem, tehát gondolkodom; gondolkodom, tehát vagyok”, és ma hozzátenném: „Vagyok, tehát élek”. Dubito ergo cogito, cogito ergo sum - sum ergo vitae.
Franc Koren a szlovén kultúra napja alkalmából a kulturális alkotás és a kulturális örökség megőrzésének különböző területein végzett több évtizedes munkájáért részesül elismerésben.
Vajdič Rozalija
Szakmai életútját, kémia és biológiaitanítóként a Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolában töltötte. A pedagógusi munka mellett egész életében gyógynövények termesztésével és feldolgozásával foglalkozott. A gyógynövények jótékony és gyógyító hatásairól szerzett gazdag ismereteit tanítványainak is átadta. Iskolai klubokban, nyári táborokban és egyéb foglalkozáson tanította az iskolásokat a természet adományaira és mindarra, amit a gyógyítás és a nyugtatás terén nyújtani tud, és sokan közülük neki köszönhetően választották az ilyen irányú tanulmányokat.
A szinte teljesen feledésbe merült, de az elmúlt évtizedben újra aktuálissá vált ismeretekkel a nyilvánosság érdeklődését is felkeltette. Tudásának gazdagságát nagyvonalúan és fenntartás nélkül osztja meg számos televíziós és rádióműsorban, valamint újságcikkben is. Közreműködött a Lendvai monográfiában a természeti örökség témakörében, és lefordította az általános iskolák és a gimnázium első évfolyamai számára készült biológia és kémia tankönyvek többségét.
A természetről, a gyógynövényekről és ezek gyógyhatásairól szerzett széleskörű ismereteit szórakoztató és elragadó módon tudja átadni kicsiknek és nagyoknak. A gyógynövények gyógyászati, kozmetikai és bőrápolási célú felhasználásáról szerzett ismeretei nagy segítséget jelentenek a számos előadásán részt vevő érdeklődőknek. Vendégelőadóként különböző helyi közösségekben, iskolákban projektek keretében és a Lendvai Nyugdíjasok Egyesületénél is megfordul. A Mura-vidék természeti örökségének ismeretével és a házi patikák számára gyógynövények termesztésével és előállításával a jó erdei tündér metaforája, akinek tudására és nagylelkűségére mindenki számíthat, aki ismeri. Ő a nagykövete a mondásnak, hogy minden betegségre nyílik virág, mert az egészségügyi panaszokat enyhítő természetes termékeivel és kozmetikai készítményeivel olyan természetes megoldásokat tud kínálni nekünk, amelyek ma már szinte teljesen feledésbe merültek.
A melegség fátylába burkolódzó szelíd jellemével és mindig kedves mosolyával menedéket és oltalmat jelent tanítványai, kollégái és mindenki számára, aki ismeri őt. Tiszteletteljes és érzékeny hozzáállása minden élő és természetes dologgal szemben a kultúra és a művészet iránti szeretetével párosul. Férjével, Anton Vajdičcsal évtizedek óta rendszeres látogatói a különböző kulturális eseményeknek: a lendvai, muraszombati és maribori művészeti kiállításoknak, színházi előadásoknak, koncerteknek és könyvbemutatóknak.
Jellemét nagylelkűség és szerénység jellemzi. Az az önzetlenség, amellyel mind tudását, mind termékeit továbbadja, napjainkban felfoghatatlan. A zöldség-, gyógynövény- és virágoskertje gondozása mellett szívesen olvas könyveket, és szívesen barátkozik hűséges baráti körével, akik - kollégáihoz és számos korábbi ismerőséhez hasonlóan - mindig kapnak ajándékot házi patikájából. Adakozó és nagylelkű természetével, valamint a gyógynövénytan területén szerzett gazdag tudásával iskolások, kollégák és mindazok generációira volt hatással, akik a segítségét kérték. Vajdič Rozalija, a jó kerti tündér.
Nikolaj Bažika és Ludvik Gönc
Miki és Lui - mindketten külön-külön kapnak díjat, de valójában nem lehet őket elválasztani egymástól - elválaszthatatlan duót alkotnak, és pótolhatatlan részei a kulturális központnak és életének. Jelenlétüket sokan természetesnek és hétköznapinak tartják, így munkájukat is leggyakrabban figyelmen kívül hagyják, hétköznapinak és megszokottnak veszik. Ahogy a Pupilla Bábszínház A cirkusz nem volt ott című előadásának nyitóklipjében láthattuk, ők legendák, akiknek a történeteit mesélik.
A színházban és a koncertteremben az általuk technikailag kísért és közösen létrehozott események száma meghaladja a 2500-at. Ehhez jön még a lendvai zsinagógában tartott több mint 200 rendezvény, és számos más rendezvényen is közreműködtek.
Minden rendezvény, ünnepség, színházi előadás, koncert, művészeti kiállítás, verseny és egyéb esemény esetében a szervezők és a fellépők elvárják a kiválóságot és a maximális támogatást. A rendezvények sokszínűsége magában foglalja a szlovéniai, magyarországi és horvátországi hivatásos színházi és zenei előadók vendégszereplését, a városi, regionális és országos ünnepségeket, valamint a jeles ünnepek kapcsán szervezett rendezvényeket. Emellett helyi közintézmények és intézmények által vezetett rendezvényeket is szerveznek, amelyeken a gyerekektől a felnőttekig több mint 100 résztvevő is szerepel.
Minden egyes színpadra állítás, a hangosítás, a világítás, a mikrofonok és más szükséges kellékek beállítása, és mindenekelőtt a színpadi tartalom technikai felügyelete egyedi és specifikus megközelítést igényel. Minden tudásuk és tapasztalatuk mellett gyakran ők a kreatív tényezői az adott színpadi esemény díszlet- és hangtervezésének, és gyakran ők azok, akik megoldásaikkal bájt és különlegességet kölcsönöznek az adott eseménynek. Mindig találnak megoldást mindenre, ami akár bonyolultnak vagy kivitelezhetetlennek is tűnik.
Munkájukat odaadással, szenvedéllyel, kivételes minőségben és professzionalizmussal végzik. Mindig kiváló kommunikációs hidat képeznek azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgoznak, kollegiálisak és rugalmasak. Úgyszintén kivételes és hozzáértő megközelítést kínálnak a professzionális intézmények és a legnagyobb zenei sztárok csapatainak, miközben barátságos, segítőkész és meleg légkört biztosítanak. Számos vendég színházi, tánc- és zenei csoport pozitív benyomásokkal távozott a Lendvai színház- és hangversenyteremből, készen arra, hogy egy újabb vendégszereplésre visszatérjen.
A jó kapcsolatok és a kiváló kölcsönös tiszteletnek köszönhetően a nemzeti színházak technikai személyzetével és a zenei színtér legismertebb neveivel is rengeteg értékes tapasztalatot szereztek. Egy olyan szakmában, ahol a fejlett technológia mindig egy lépéssel előrébb jár, a legjobbaktól való tanulás rendkívül értékesnek bizonyul.
A Művelődési Ház úttörő napjai óta bekövetkezett számos változás és az egyes rendezvények sajátos követelményei ellenére munkájukat mindig elkötelezetten, lendületesen, lelkesen és szorgalmasan végezték.
A két évtized alatt számos szervezővel, előadóval és alkotóval is szoros barátság alakult ki, hiszen Miki és Lui, ahogy a legtöbben ismerik őket, munkájukat a szakmai kiválóság és a humor sajátos kombinációjával közelítik meg. Az egyik legszorosabb együttműködés és barátság a Szlovén Balettművészek Szövetségével alakult ki. Nikolaj és Ludvig, többek között a Piranban megrendezett kéthetes Nemzetközi Nyári Balett Szemináriumok technikusaiként, több évet töltöttek ebben a csapatban.
Nikolaj Bažika és a kulturális központ története a megnyitást megelőző időszakra nyúlik vissza, amikor az épület még nem volt üzemképes, mivel Nikolaj részt vett az építési munkálatok utolsó szakaszában, megismerve az összetett gépészeti és elektromos berendezést, valamint az épület színpad- és díszletépítését. Az első években gondnok, gépész, világítás- és hangtechnikus és színpadi segédmunkás volt egy személyben, és a sok elfoglaltsága között, sűrű időbeosztása mellett, nem egyszer a kulturális központban aludt.
Gyermekkorától kezdve inkább drótokkal, kábelekkel és cipőfűzőkkel, mint játékokkal játszott, így egyértelmű volt a döntés, hogy a maribori elektrotechnikai szakközépiskolába járjon, majd a Maribori Egyetem Villamosmérnöki, Számítástechnikai és Informatikai Karán, automatika és robotika szakirányon folytatta tanulmányait. Tanulmányai alatt a Muravidéki Magyar Rádió hangtechnikusaként dolgozott. 2004-ben diplomásként átvette a kulturális központ műszaki vezetését.
Szorgalmas, melegszívű, becsületes és megbízható. Irigylésre méltó munkamoráljával és felelősségtudatával nélkülözhetetlen és pótolhatatlan tényező a színház és hangversenyterem működésében.
Szerény és őszinte jelleme mellett munkájában türelmes, kollegiális, felelősségteljes, és kivételes tudása és tapasztalata ellenére sohasem rátarti.
Szakmai kiválóságát, munkájának színvonalát és minőségét, a 2018-as Nemzeti Hangmérnöki Szakképesítési Tanúsítvány is bizonyítja. Mivel a munkája egyben a hobbija is, sőt, a kulturális központban való munka az életformája, nem véletlen, hogy itt ismerkedett meg feleségével is, aki akkoriban zongorán játszott. Azóta a család bővült, és Nikolaj gondoskodó apja ikerlányainak, Izabellának és Annának, és szerető férj, aki ritka szabadidejét családjának szenteli, ahol 4 generáció él harmóniában.
Ludvik Gönc 2006. február 6-án csatlakozott a művelődési központ csapatához. A kulturális vizekre a véletlen sodorta, mivel korábban ideje nagy részét profi labdarúgással töltötte, de egy sérülés miatt más lehetőségeket keresett, és véletlenül a kultúrában kötött ki. Ahogy mondani szokás, a nulláról indult, elsajátította a bonyolult színpadi technikai munkát, és egy jó mentorral, Miki kollégával egyenrangú részese lett a kulturális központ technikai részlegének. Különböző turnék és együttműködések során is rengeteg tudást szerzett, különösen Igor Medetől, a Ljubljanai Opera és Balett felügyelőjétől és Sasha Bekafigától, a Maribori Nemzeti Színház fővilágosítójától. Nyugodt és laza természetével, a színpadi vagy egyéb rendezvényekre való felkészülés során, számos kellemetlen helyzetet old meg bájosan és szellemesen. A kollégájával való kompatibilitás és összetartás optimálisan összehangolt tandemként jellemzi őket, ami a Lendvai Kultúrház közismert márkájává vált. Ez alatt az érdekes és intenzív időszak alatt Ludvik férj, valamint Amélia és Eliza édesapja lett, és jelenleg a család következő tagját várják. Fiatalkori sportszeretetét a Lendvai Labdarúgó Játékvezetők Községközi Szövetségének aktív tagjaként ápolja.
A rájuk jellemző humorral elmondható, hogy a színház- és hangversenyterem működésének 20 éve alatt csak ők ketten látták az összes előadást, koncertet, ünnepséget, kiállítást és egyéb rendezvényt, és azok nagy részét is, amelyek a lendvai zsinagógában zajlottak.
Az esetek többségében nem látjuk őket. Valószínűleg nem tudjuk teljes mértékben értékelni munkájuk jelentőségét, és az események végén a gratulációk közepette a legtöbbször elfelejtjük köszönetet mondani nekik. Ezért az idei díjat a szlovén kultúra napja alkalmából a nélkülözhetetlen és pótolhatatlan Nikolaj Bažika és Ludvik Gönc veheti át.
Gratulálunk!
