Harminc év. Három évtizednyi ének, barátság, közösség és odaadás. Ezt a jelentős mérföldkövet ünnepelte nemrég a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Népdalköre, amely 1995 óta színesíti a Lendva község kulturális életét és képviseli a muravidéki magyar közösséget itthon és határon túl.
A népdalkör története Szabó Erzsébet (Vég Bözsi) kezdeményezésével kezdődött, amikor is nótás kedvű embereket keresett fel a faluban. A hívásra közel harmincan gyűltek össze, és ezzel megalakult a népdalkör, Szabó Ferenc vezetésével, dr. Buksa Ildikó szakmai irányítása mellett. A kezdeti lendület azóta sem lankadt: a heti próbák, a fellépések és az újabb dalcsokrok elsajátítása az életük részévé vált.
Az elmúlt három évtized alatt több mint 1500 próba, 400 fellépés és 30 népdalcsokor került a repertoárjukba. A csoport fellépett Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken és természetesen Szlovéniában is, ahol méltón képviselte szülőfaluját, közösségét. Az elért sikerek sem maradtak el: a Vass Lajos népzenei versenyeken elért arany- és ezüstminősítések, valamint a Muravidéki Kultúrális Nívódíjak mind a közös munka és kitartás gyümölcsei. A népdalkör az egyesület legtöbb egyéni nívódíjjal rendelkező csoportja a Muravidéken.
A népdalkör vezetése az évek során változott: Kottingerné Fridrich Zsuzsanna után – akinek emlékét a csoport nagy tisztelettel őrzi – Gyurica Jelena vette át a szakmai irányítást. Az utánpótlásról is gondoskodtak, fiatalok is csatlakoztak, így a csoport egyre inkább közösséggé, családdá formálódott.
A jubileumi ünnepségen Szabó Ferenc külön köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a csoport fennmaradásához: a családtagoknak, a támogatóknak és minden segítő kéznek. Hangsúlyozta, hogy ez a tevékenység nem öncélú, hanem a muravidéki magyar kulturális örökség megőrzését, továbbadását szolgálja – gyermekeinknek, unokáinknak, a jövő nemzedékének.
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Népdalköre ma is aktív, részt vesz fellépéseken, versenyeken, közösségi eseményeken – és ahogy a tagok mondják: „aki énekel, az rosszra nem gondol”. Kívánjuk, hogy ez az ének még sokáig szóljon, és soha ne némuljon el!
