Lendva arculata elválaszthatatlanul összefügg a háttérben húzódó zöld dombokkal, a bor és a borkultúra pedig a város identitásának fontos részét képezi. A lendvaiak mindennapjai ősidőktől fogva összefüggenek a szőlészettel. Sokak számára ez volt a megélhetés egyik módja, vagy akár jelentős kiegészítő jövedelem, mások hobbiként, sőt van aki hivatásként választotta a bortermelést. A Hosszúfalu és Pince közötti 9 kilométeres szakasz szinte teljes egészében szőlővel van beültetve, és számos présház, egykori vincellérház színesíti, amelyek száma különösen 1950 óta egyre nőtt, és amelyek közül többet is lakó- vagy hétvégiházzá alakítottak át. A terület így az egyik legsűrűbben lakott borvidékek közé tartozik.
Az idén ünnepeljük a Filoxéra és Peronoszpóra Elleni Védelmi Társaság megalakulásának 130. évfordulóját, amely fontos szerepet játszott a szőlőtermesztés modernizálásában régiónkban, így a Menü legfrissebb számát elsősorban a borkultúrának és az azzal kapcsolatos gondolatoknak szenteljük. A változásokhoz azonban rendszerszintű és átfogó megközelítést kell alkalmaznunk, amely a lendvai borokat és borászokat a szélesebb térségben is érdekessé és felismerhetővé teszi.
A Menü idei harmadik száma Márton napja alkalmával jelenik meg, amely nap mindig is a hála ünnepe volt mindazért, amit az adott évben a természet ajándékozott nekünk. Az elmúlt években a természet ajándékai egyre fontosabbak lettek, és Lendván igencsak bővelkedik ezekből.
A Menü legújabb számát a város művelődési intézményeiben, kávézóiban és vendéglőiben találják meg.
